A Bakonyt a Devecser-Veszprémi vasútvonal, egy nyugat-kelet irányú törésvonal két fő részre osztja, az Északi-Bakonyra és a Déli-Bakonyra. A térség része a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék is. Az Északi-Bakony további három részre tagolódik, a Magas- vagy Öreg-Bakonyra, a Keleti-Bakonyra és Bakonyaljára.
A mély fekvésű, alig erdősült Tapolcai-medencét festői látványt nyújtó, erdővel borított bazaltvulkánok szegélyezik. Helyzete különleges, az erdőgazdasági tájbesorolásban a Dél-Dunántúlhoz tartozik.
A Keszthelyi-hegység töredezett tönkfelszínéből nem túl magas, de meredek hegyek emelkednek ki, így a hegység képe erősen tagolt, de legmagasabb pontjai csak a 400 métert haladják meg (Kövestető 444 méter, Meleg-hegy 425 méter).
A Balaton-felvidék lejtősen ereszkedik a Balatonra. A Balaton-part szegélyén több helyen (Balatonfüred, Kékkút stb.) szénsavas források fakadnak, mint a hajdani vulkáni működés emlékei. Vulkáni terület volt a tóba nyúló Tihanyi-félsziget is. A vulkáni működés nyomát a félszigetre rakódott vastag bazalttufa rétegek és a régi hőforrások (gejzírek) által épített forráskúpok (gejzírkúpok) igazolják. A Balaton-felvidék legmagasabb pontja a Boncsos bazalt borította teteje Monostorapáti határában (448 méter). A hegyek között kellemes éghajlatú kis medencék rejtőznek. A tájon a szőlőművelés a jellemző. Ide tartozik még a Vilonyai-hegyek sekély talajú kopár vidéke is.
A Déli-Bakony kevéssé tagolt pannon vidék, nyugatról a Marcal-medence, délről a Tapolcai-medence és a Vázsonyi-árok, keletről a Veszprémi-fennsík, északról pedig a Devecseri-árok határolja. Két nagy kiterjedésű bazaltvulkán (Agártető és Kab-hegy) valamint a Szentgál környéki mészkőhegyek alkotják. Legmagasabb pontja a Kab-hegy (599 m). Az erdők fogyatkozása az alacsonyabb fekvésű területeken erős volt, de a hegyeket cseres, tölgyes, bükkös erdőségek borítják.
Az Északi-Bakony a hegység legnagyobb kiterjedésű, legismertebb tája. Fennsíkjából a csúcsok sasbércszerűen emelkednek ki: A hegyhátak között lakott medencéket találunk (Bakonybéli-, Hárskúti-, Lókúti- és Zirci-medence). Az Északi-Bakonyban értékes és gyönyörű elegyes bükkerdők, gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek díszlenek. A sziklás felszíneken hársas-kőrises sziklaerdők, a mély, szűk völgyekben szurdokerdők, törmeléklejtő erdők, a patakok mentén égeresek tenyésznek. A déli, melegebb lejtőket karszt-bokorerdők, sziklagyepek borítják.
Az Öreg-Bakonyban (az Északi-Bakony nyugati felében) találhatóak a hegység legmagasabb csúcsai (Kőris-hegy 709 m, Kék-hegy 661 m, Som-hegy 649 m, Középső-Hajag 646 m, Papod 644 m).
Az Északi-Bakony Cuha-patak áttörésén túli részét, a Keleti-Bakonyt nyugatról a Zirci-medence, keletről a Móri-árok határolja, legmagasabb pontja az Öreg Futóné (574 m).
Bakonyalja a Magas-Bakony Kisalföld felőli lejtője; egy kiugró területe, a Sokorói-dombság révén egészen Győrig terjed. Növényzete részben a hegységet idézi, részben a szárazabb, melegebb, nyitottabb síkvidékéhez hasonló. Ezen a tájon az egykor uralkodó gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek maradványai mellett a fenyves, akácos, nyáras kultúrerdők alakítják a táj képét.
A Bakony állat-és növényvilága
A Bakony kirándulási lehetőségei
