Bagolyvár Fogadó

Az épület felújítását az MG Építész Kft. végezte. Építész tervezők: dr. Márkus Gábor, Remport-Sas Csilla, Volcz Márta, Páll-Sámson Rita. A felújítás 2010. januárjától 2012. szeptemberéig tartott, az építési  folyamatról az „Így épült” menüpont alatt tájékozódhat. dr. Márkus Gábor a felújítási folyamatra így emlékszik vissza:

„A rekonstrukció tervezését és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal való egyeztetéseket már 2010-ben elkezdtük, ám a projekt fizikai megvalósítása 2011. december 20-ától 2012. október 5-ig tartott. A KÖH által delegált műemlék-felügyelő és művészettörténész segítségével folytak a tervezési és megvalósítási munkálatok.

Az épület állapota 2010-ben rendkívül rossz volt. Az őszi esőzések miatt a pincében 1,5 méter magasan állt a víz, mely a falakon beszivárogva egészen az emeletig eljutott, így a legnehezebb feladat az épület kiszárítása, és a további vizesedés megszüntetése volt. Kürtös Zoltán épületszigetelési szakértő segítségével kialakítottuk a pince és a földszint utólagos vízszigetelését, injektálásos technológiával, a homlokzatokra pedig speciális sótároló vakolati rendszer került. A vizes falak és a lépcsőházi statikai kialakítás miatt az udvari homlokzatokon jelentős nagyságú repedések jelentek meg, ezért az érintett falakat úgynevezett „falvarrással” erősítettük meg.

Fő célunk az épület eredeti állapotának visszaállítása volt, mind építészetileg, mind pedig funkcionálisan. Az épületkutatások során előkerült képes és írott anyagok alapján állítottuk helyre az eredeti alaprajzi elrendezést, az eredeti nyílásokat, homlokzati és belső díszítéseket, valamint a tetőt.

Az idők során a legnagyobb változáson a tető ment keresztül. Eleinte úgy tűnt, hogy a 2010-ben is meglévő kontyolt nyeregtető felel meg az eredeti kialakításnak, de később előkerült olyan fénykép, melyen ugyanez a tető a szerkezethez nem illő, sokkal magasabb kéménytestekkel szerepel. Ekkor további kutatás után találtuk meg a manzárd szerkezetet ábrázoló fényképet.

Hosszas tervezés után Besey László műemléki statikus és Urbanics János ácsmester segítségével megterveztük a Magyarországon egyedülálló, újonnan épített barokk manzárd szerkezetű tetőt.

A szerkezet a korabeli anyag vastagságokkal és keresztmetszetekkel, hagyományos ácskapcsolatokkal készült el. A tető fedése egyenes vágású, égetett agyagcserép, kettős fedésben, a bádogos szerkezetek pedig horganylemezből készültek.

A homlokzati ablakok ki-benyíló pallótokos szerkezetűek az építés korához illő pálcaprofillal, fix vízszintes és függőleges tokosztókkal, a belső ajtók pedig pallótokos szerkezetűek. Az összes nyílászáró az elbontott tetőszerkezet faanyagából készült. A külső és belső terekben csak természetes anyagú (kő és fa) burkolat készült, az új lépcső is tömör fából készült el. A beltéri vakolás és festés hagyományos módon történt, a meglévő díszítések helyreállításával.

Az alaprajz funkcionális elrendezése is a kutatás során felderített eredeti állapotnak felel meg, vagyis a konyha, az étkező és az új kemence is az eredeti helyére került.”

---

A Bagolyvár története

1715-ben Ackerman Tóbiás, Heinrichau és Zirc apátja másodszor küldte vissza a zirci gazdaság helyreállítására Schneider Péter adminisztrátori atyát, és melléje segítőnek kijelölte Regnard Gergely atyát. „Zircet, azt a borzalomnak, kietlen magányosságnak helyét, mintegy latrok barlangjából tette újra lakhatóvá, és ott néhány szerzetesnek rendházat (a mai Bagolyvárat) emelt, ezzel megalapozva a zirci apátság későbbi helyreállítását.”

1718-ban a zirci kovácstól megvette a kovácsműhelyt, aki azt a rombolások után saját költségén építette. Az apátság 250 Ft-ot fizetett érte minden szükséges vasáruval és eszközzel együtt, és bérleti szerződést kötött a kováccsal, hogy minden negyed évben 12 Ft-ot kell fizetnie bérletként. A hozzá beosztott hűséges testvérek segítségével sok egyéb feladatot is hasznosan, gazdaságosan megoldott, például halastavat létesített. Tóbiás apát úr elismerését fejezte ki a jó munkájuk végzéséért. 1722. október 17-én elhunyt, ezzel árván hagyva Heinrichaut és Zircet.

Tóbiás apát úr halála után 1723. január 25-én Wiklas Antalt választották a heinrichaui és zirci apátság élére. 1723. szeptember 24-én ellátogatott Magyarországra, ahol megtekintette a zirci apátságot és a hozzá tartozó területeket. Két hétig szemlélte a fejlődés útját. Kíséretéből Hontz Lajos adminisztrátor itt maradt, és innen segítette a zirci gazdálkodás útját. Az apát 1000 Ft segélyt átadott az adminisztrátor úrnak, hogy az Istennek és a szerzeteseknek újra ház épüljön Zircen. 1724-ben Wiklas Antal apát úr a monostor újjáépítésére további 3000 Ft-ot adományozott a heinrichaui pénztárból, amit a gazdaság bővítése céljából még 1000 Ft-tal megtetézett. A nagytiszteletű apát úr 1724. szeptember 12-én lemondott apáti beosztásáról, mely lesújtóan érintette Zircet.

Új apátválasztás csak 1725. november 8-án volt, ahol Regnard Gergely atyát választották meg Heinrichau és Zirc vezetésére. Közben az új zirci rezidencia épülete folyamatosan épült, melyet még Pápáról irányítottak.
„1726. március 17-én a Pápán élő atyák megkapták Gergely apát úr atyai parancsát, hogy ebben a remeteségben lakjanak. Ezt sok nehézség akadályozta, így csak 1726. július 9-én történt meg a zirci kietlenségbe való átköltözés 20 szekrényi holmival.”

Gergely apát 1726. október 28-án Heinrichauból Zircre jött, ahol a környező gazdaságokat is meglátogatta, majd kipihenve fáradalmait 1726. november 2-án kijelölte az új .templom és monostor helyét a régi monostor közelében. 1727. május 25-én Hontz Lajos atya ünnepélyesen lerakta a templom alapkövét

1732. szeptember 27-én Gergely apát úr elhunyt. Helyette 1732. november 13-án Wiesner Gellért atyát választották Heinrichau és Zirc apátjának.
„1733. augusztus 11-én nagy lelkesedéssel négy testvér (János atya, Róbert atya, Bálint atya és Péter atya) beköltözött az újonnan megépült monostorba. 1733-ban, az átköltözés után a régi rendházat (a mai Bagolyvárat) arra szentelték, hogy kocsma legyen mind az atyáknak, mind a falunak. Méltó elődeink tisztes rendházat építettek, mellé pedig pajtát, ahol az állatokat és a gazdasághoz szükséges eszközöket tartották. A melléképület megmaradt az apátság gazdasági épületének, amelyet az ispán, a gazdaasszony, a kocsis, a tehenészek és a szolgák kaptak meg lakásul.”

Sok nehézséget okozott a monostorból minden apróságért kiküldeni a szolgálószemélyzetet, akik önkényesen szabadon viselkedtek. A szálláson megszálló idegenek gyakran tulajdonítottak el szerszámokat. Ezt jelezték az apát úr felé, aki megengedte, hogy a Hosszúrét irányában, kényelmes helyen egy új majorság helyét kijelöljék, és felépítsék. 1736. szeptember 18-án Seida István atya az új helyen elhelyezte az alapkövet. A major építése 1737. mindszentekre (november 1-re) nagyrészt elkészült, de még nem fejeződött be teljesen.

„1737-ben a faluban lévő régi rendházat, (amely már kocsma volt) és a mellette lévő épületet, 200 Ft-ért eladták az ispánnak, aki egyszerre gyakorolta gazdatiszti feladatát és a paraszti szolgálatot is. 1738-ban még folyt az új majorság építése. Ez év június 20-án a régi rendházban lakók és gazdaságuk az építkezéstől zavartalanul, végleg beköltözhettek holmijukkal és az apátság állataival az új majorságba. 1739-ben a faluban lévő régi majorság gazdasági épülete melletti méhest is eladták.”

A nagyvendéglőről 1905. március 4-én Wolf János leiratot készített:

A nagyvendéglő 1900-ban új tetőt kapott.

Kocsiszín épült 1899-ben, hossza: 15,10 m, szélessége: 8,15 m.

Pince épült 1836-ban.

Tekepálya előtti fészer épült 1889-ben,hossza: 9 m, szélessége: 4,25 m.

Sertésól, tyúkól épült 1892-ben, hossza: 3,70 m, szélessége: 2,80 m.

Árnyékszék épült 1892-ben.

Jégverem épült 1887-ben, d=5,60m, bejárati folyosó 4,20×2,60 m.

Az akkori Nagyvendéglőt (a mai Bagolyvárat) az 1900-as évek elején Masszi János és neje Scherer Janka bérelte, akik Tóth Imrétől és nejétől, Krancz Erzsébettől vették át. 1914. január 1-től a Nagyvendéglőt Sheibl Miklós veszi bérbe az apátságtól, melyet 1950-ig a család vezetett.

1906-ban a Nagyvendéglőben alakult meg a Zirci Gazdaközösségi Társulat, akik egy állandó helyiséget béreltek kulturális célok és más megbeszélések, táncmulatságok megtartására.

1949-1954-ig a Bányaügyi Minisztérium Dudar bánya irodái voltak benne.

1954-től pedagógus szolgálati lakás lett. Otthont adott pedagógus családoknak, egyedülálló tanároknak és óvónőknek.

1956-ban a felújítási terv meghiúsult.

Az 1980-as években az épület üressé vált, állapota a 2012-es felújításig egyre romlott.

         Páll-Sámson Rita (MG Építész Kft.)

Régi fotókat kaptunk:

• Illés Ferenctől (Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház fotótára)
• Németh Gábortól
• Veszprém Megyei Levéltárból

Zirc történeti leírásában és a képek aláírásában segítségünkre volt: Müller Anikó, A Bagolyvár történeti áttekintésének forrása: Dombi Ferenc.

Segítségüket köszönjük.